Dessewffy József

Gróf Dessewffy József a reformkori Magyarország egyik legjelentősebb politikusa, írója, közgazdasági gondolkodója és tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia alapító tagja és első igazgatója volt. Munkásságával a magyar nyelv, a tudomány és a nemzeti művelődés fejlődését szolgálta, miközben Büdszentmihály, a mai Tiszavasvári a reformkor egyik fontos szellemi központjává vált.

1772. február 13-án született a sárosi Kriványban. Tanulmányait Kassán, Kolozsváron és Pesten végezte, ahol széles körű klasszikus műveltségre tett szert. Rövid állami szolgálat és külföldi tanulmányutak után birtokaira tért vissza, ahol gazdálkodással, tudományos munkával és irodalmi tevékenységgel foglalkozott.

1806-ban feleségül vette gróf Sztáray Eleonórát, majd családjával Büdszentmihályon telepedett le. A XIX. század első évtizedeiben itt építtette fel a Dessewffy-kastélyt, amely eredetileg klasszicista stílusban készült, később pedig jelentősen kibővült. A kastélyt körülvevő romantikus angolkert a korszak egyik legszebb főúri parkjai közé tartozott. A rezidencia gazdag könyvtárával, elegáns termeivel és pezsgő szellemi életével a reformkor egyik jelentős kulturális központjává vált, ahol rendszeresen megfordult Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor, valamint a kor számos írója, tudósa és politikusa.

Dessewffy József aktív szerepet vállalt a közéletben: több országgyűlésen képviselte Sáros, Zemplén és Szabolcs vármegyét. Következetesen kiállt a magyar nyelv, az alkotmányosság, a köznevelés és a nemzeti művelődés ügye mellett. Gazdasági kérdésekkel is foglalkozott, legismertebb műve az 1830-ban megjelent A „Hitel” czímű munka taglalatja, amelyben gróf Széchenyi István Hitel című művének gondolatait elemezte. A Dessewffy–Széchenyi-vita a reformkor egyik legismertebb eszmei vitájává vált, és jelentősen hozzájárult a korszak politikai és gazdasági gondolkodásának fejlődéséhez.

Kiemelkedő szerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásában. Részt vett az intézmény szervezésében, 1830-ban igazgatóvá, 1831-ben tiszteleti taggá választották. Haláláig aktívan támogatta a magyar tudomány és kultúra fejlődését.

1843. május 2-án hunyt el Bécsben, végső nyughelye a büdszentmihályi családi kripta lett. Saját sírfelirata – „Lelke görög s olykor római; szíve magyar.” – jól tükrözi személyiségét és életfelfogását.

Gróf Dessewffy József öröksége ma is meghatározó része Tiszavasvári történetének. A Dessewffy-kastély, valamint a magyar tudomány, a közélet és a nemzeti művelődés fejlődéséért végzett munkássága révén a város egyik legjelentősebb történelmi személyiségeként tartják számon.