Pethe Ferenc
Kisszántói Pethe Ferenc a magyar agrártudomány egyik úttörője, a korszerű mezőgazdasági ismeretterjesztés, a szakírás és a magyar nyelvű agrárirodalom meghatározó alakja volt. Tanárként, természettudósként, szerkesztőként és gazdasági szakíróként egész életében azért dolgozott, hogy a korszerű tudás a magyar gazdálkodók számára is elérhetővé váljon. Bár Európa több országában is tanult és dolgozott, mindig büszkén vallotta magát Büdszentmihály szülöttének.
1763.március 30-án született Büdszentmihályon, elszegényedett nemesi családban. Tehetsége és szorgalma már gyermekkorában megmutatkozott. Tanulmányait a helyi református iskolában kezdte, majd a Debreceni Református Kollégiumban folytatta, ahol széles körű műveltséget szerzett. 1787-ben rövid időre visszatért szülőfalujába rektorként, ám tudásvágya hamar külföldre vezette. A hollandiai Utrechti Egyetemen tanult, majd Angliában, Franciaországban, Itáliában és Svájcban is megismerte a kor legkorszerűbb mezőgazdasági és tudományos eredményeit.
Hazatérve az ismeretterjesztés és a mezőgazdaság fejlesztésének szentelte életét. 1796-tól Bécsben újságíróként és szerkesztőként dolgozott, majd 1797 és 1801 között a Georgikon, Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetének egyik szervezője, tanára és vezetője lett. Az Esterházy család szolgálatában szerzett gyakorlati tapasztalatait számos szakkönyvben összegezte. Legjelentősebb műve az 1805-ben megjelent Pallérozott mezei gazdaság, amely a magyar agrárirodalom alapművei közé tartozik. Munkáiban korszerű gazdálkodási módszereket ismertetett, népszerűsítette a burgonya termesztését, a bükköny meghonosítását, valamint a modern mezőgazdasági szemléletet. Tudományos érdeklődését bizonyítja a Mathesis és a Természethistória című műve is.
Pethe Ferenc nemcsak a mezőgazdaság megújításáért dolgozott, hanem a magyar nyelvű tudományos élet fejlődéséért is. Aktívan részt vett a nyelvművelésben, és 1827-ben Kolozsváron megalapította Erdély első politikai lapját, a Hazai Híradót, amely később Erdélyi Híradó néven vált ismertté.
Bár életének nagy részét távol töltötte szülőfalujától, mindig Büdszentmihály, a mai Tiszavasvári szülötteként tartották számon. Munkásságának alapjait az itt szerzett első iskolai élmények és a református kollégiumban megszerzett tudás teremtette meg.
1832. február 22-én hunyt el Szilágysomlyón. Életműve a magyar agrártudomány, az ismeretterjesztés és a szakújságírás fejlődésének meghatározó része lett. Büdszentmihály szülötteként ma is a magyar agrártörténet egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon, akinek munkássága Tiszavasvári kulturális örökségének is fontos része.
