Korniss Ferenc

id. Korniss Ferenc jogász, bíró és országgyűlési képviselő volt, akinek neve elsősorban az 1882–1883-as tiszaeszlári vérvádper kapcsán vált ismertté. A XIX. századi magyar igazságszolgáltatás egyik meghatározó alakjaként a bírói függetlenség és a törvényesség példaképeként tartották számon. Életének jelentős része Tiszabüdhöz, a mai Tiszavasvárihoz kötődött.
1935. március 22-én született Nagyhalászban. Tanulmányait Máramarosszigeten, Szatmáron, Kassán és Pesten végezte, majd 1856-ban kezdte meg jogi pályafutását. Tehetségének és szakmai felkészültségének köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán: szolgabíróként, ügyvédként, majd törvényszéki bíróként dolgozott, 1872-ben pedig a nagyszőlősi királyi törvényszék elnöke lett.

Életének meghatározó fordulópontját jelentette, amikor 1865-ben feleségül vette Dogály Mária Krisztina Irmát, a tiszabüdi Dogály család utolsó leszármazottját. Házassága révén került Tiszabüdre, ahol később végleg letelepedett. A család birtokába került Dogály-kúriát kibővíttette és neobarokk stílusban átépíttette, így az a település egyik meghatározó épületévé vált. A birtok nemcsak otthona, hanem gazdálkodásának és közéleti tevékenységének központja is volt.

1875-től a nyíregyházi királyi törvényszék elnökeként működött. Ebben a tisztségében vezette az 1882–1883-as tiszaeszlári vérvádpert, amely a magyar történelem egyik legismertebb bírósági ügye lett. A rendkívüli társadalmi és politikai nyomás ellenére következetesen ragaszkodott a törvényességhez és a bírói függetlenséghez. A per 1883. augusztus 3-án felmentő ítélettel zárult, amelyet 1884-ben jogerősen is megerősítettek. Pártatlan bírói munkáját nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi sajtó is elismeréssel méltatta.

A per lezárása után visszavonult Tiszabüdre, ahol gazdálkodott és továbbra is részt vett a közéletben. 1896-ban a dadai járás országgyűlési képviselőjévé választották, és a térség egyik legtekintélyesebb közéleti személyisége maradt.

1992. május 1-jén hunyt el Tiszabüdön, családi birtokán. Kortársai olyan bíróként emlékeztek rá, aki a legnehezebb körülmények között is megőrizte függetlenségét és igazságérzetét. Életútja nemcsak a magyar igazságszolgáltatás történetének fontos része, hanem Tiszavasvári múltjának is meghatározó fejezete.